Átalányadózás 2010

A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozót is megilleti az átalányadózás választásának joga azzal, hogy a bevételi értékhatárokat időarányosan kell figyelembe venni.

Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenység egészére választható. Aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.

Az átalányadózás következő adóévre történő választásáról vagy annak megszüntetéséről az előző évről benyújtott adóbevallásban lehet nyilatkozni.

Az az egyéni vállalkozó, aki az átalányadózást megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást a feltételek fennállása esetén is csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt.

Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó vállalkozói bevétele a 15 millió forintot, a kiskereskedelmi tevékenységet végző egyéni vállalkozó bevétele a 100 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít.

Az átalányadó adóalapjának megállapítása során a ténylegesen elért vállalkozói bevételt kell alapul venni (személyi jövedelemadó törvény 4. valamint 10. számú mellékletében foglaltak szerint).

Az átalányadó alapja a bevételből az elismert, egyes tevékenységek szerint különböző százalékban meghatározott költséghányad (költségátalány) levonásával állapítható meg.

A jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatás összege az adózási feltételül rendelt bevételi értékhatárokat megemeli.

A támogatások összegéből az a rész, amelyet a költségei fedezetére, vagy fejlesztési célra kapott, nem minősül az egyéni vállalkozás bevételének, az adókötelezettséget az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására irányadó rendelkezések szerint kell teljesíteni. A területalapú (földalapú) és az egyéb jogcímen folyósított támogatást az átalányadó alapjába be kell számítani.

Változás 2010. január 01-től, hogy 27 százalékkal növelten része az összevont adóalapnak az átalányadózó egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevételéből az átalányban megállapított jövedelem.

A fizetendő adóelőleg megállapításának módja: az időszak folyamán megszerzett bevételt csökkenteni kell a hozzátartozó átalányköltséggel (adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem), majd ezt követően növelni kell az adóalap-kiegészítés összegével (27%).

Az előzőekben ismertetett módon megállapított jövedelem után az adó mértéke, ha a jövedelem:
0–5 000 000.- forint: 17%
5 000 001 forinttól: 850 000 forint és az 5 000 000.- forinton felüli rész 32%-ának együttes összege.

Az átalányadózó egyéni vállalkozó fizetendő adóelőlegét a „göngyölítéses módszer” alkalmazásával állapítja meg, és fizetési kötelezettségét a tárgynegyedévet követő hónap 12-ig teljesíti.

Az adóelőleg „göngyölítéses módszerrel” történő megállapítása azt jelenti, hogy adózónak a rá vonatkozó szabályok szerint kell kiszámítania az adóév elejétől az adott időszak végéig megszerzett bevételéből származó jövedelmét (átalányadó alapja), növelve az adóalap-kiegészítés összegével, ezt követően kell meghatározni a jövedelem adótábla szerinti adóját.

Az így kiszámított adóból le kell vonni az adóévre már befizetett adó összegét, és az így kapott összeg az adott negyedévet terhelő (befizetendő) adóelőleg.

Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó – ha áfa levonási jogát nem érvényesíti – csak bevételi nyilvántartást vezet (a pénztárkönyv bevételi adatait vezeti). Az átalányadózásra való jogosultság bármely ok miatt történő megszűnése esetén a részletes bevételi és költségnyilvántartást, illetőleg pénztárkönyvvezetést, valamint a szükséges részletező nyilvántartások vezetését haladéktalanul meg kell kezdeni. Ilyen esetben az átalányadózás időszaka alatt keletkezett költségeket a nyilvántartásba – annak rovatai szerinti bontásban – egy összegben be kell jegyezni, ugyanis az átalányadózásra való jogosultság az adóév elejéig visszamenőlegesen szűnik meg, vagyis az egyéni vállalkozó a teljes adóévre a vállalkozói személyi jövedelemadózás szabályai szerint adózik.

Az átalányadózás időszaka alatt az elhatárolt veszteség évenkénti 20-20 százalékát elszámoltnak kell tekinteni. Ugyancsak elszámoltnak kell tekinteni az összes költséget és az erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírást is.

Az átalányadózást választó egyéni vállalkozónak az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban a tevékenységére jellemző kereset után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Abban az esetben ha az átalányban megállapított jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, akkor az egyéni vállalkozó bejelentéssel élhet – járulék bevallás –, hogy a társadalom biztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.

A főállású egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulék-alap figyelembe vételével nyugdíjjárulékot [125-ös adónem] valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot [188-as adónem] fizet. A nyugdíjjárulékot a járulék fizetési felső határ figyelembe vételével kell teljesíteni.

A kiegészítő tevékenységet folytató átalányadózó egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulékot [havi 4950.-Ft, 124-es adónem], valamint nyugdíjjárulékot [9,5%, 125-ös adónem] fizet. A nyugdíj járulék alapja az átalányadó alapját képező jövedelem.

Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha a magánszemély nem teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét.

2009. február elsejétől az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadásairól szóló számlákat és más bizonylatokat az adó utólagos megállapításához való jog elévüléséig meg kell őriznie.