A lap szerint sokan elbizonytalanodtak és a kilépést fontolgatják a kisadózó vállalkozások tételes adójából (kata), miután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) január közepén kiadott állásfoglalása szerint azok a főállású katások, akik egy másik társas vállalkozásban személyes közreműködők, kötelesek ott megfizetni az adókat és járulékokat a kötelező járulékszintig.

Egyes értelmezések szerint így feleslegesen kell havonta nagyjából százezer forint adót és járulékot, illetve még a katát is megfizetni. Angyal József okleveles adószakértő szerint azonban szó sincs erről, az adóhatóság téves jogértelmezéssel riogatja a katásokat. Szerinte igenis érdemes a kata alá bejelentkezni azoknak, akik arra jogosultak és ez előnyös a számukra. A NAV állásfoglalása pedig nem bír kötelező jogerővel, magyarán nem jogszabály, hanem csupán szakmai vélemény.

Az okleveles adószakértő szerint a társadalombiztosítási (tb) törvény ez ügyben egyértelmű: ha valakinek van egyéni vállalkozása, legalább a minimum járulékalap után meg kell fizetnie a járulékot. Ha emellett van egy társas vállalkozása is, például kft.-ben ügyvezető, akkor ha az egyéni vállalkozásában teljesíti a minimum járulék kötelezettséget, a társas vállalkozásában a tényleges járulékalap után fizeti meg a járulékot. A kiegészítő tevékenység esetén pedig 6660 forintos egészségügyi szolgáltatási járulékot kell befizetnie, szintén az egyéni vállalkozásában.

“A tb-törvény nem ismeri a katás vállalkozó fogalmát, csak az egyéni vagy társas vállalkozóét, így amikor a NAV arra hivatkozik, hogy a katás kikerül a társadalombiztosítás hatálya alól, az finoman szólva csacsiság” – mondta Angyal József. A kata ugyanis nem vállalkozási forma, hanem adózási mód. A kisadókról szóló törvény pedig azt rögzíti, hogy a tb-járulékot a kata kiváltja. A NAV azt állítja, hogy amikor ezt a járulékot a kata kiváltja, kötelezettséget ró egy másik adóalanyra, a kft.-ben személyesen közreműködőre, aki ebben az esetben ugyanaz a személy. “Ez egy téves jogértelmezés, semmilyen többletkötelezettséget nem ró a társas vállalkozásra” – hangsúlyozta a lap szerint az adószakértő.

Forrás: 2013. január 31. MTI

The post Megszólalt az adószakértő: csacsiságot beszél a NAV appeared first on Számárk Kft..

Nem választhatja jövőre a kisadózó vállalkozások tételes adóját (kata) és a kisvállalati adózást (kiva) sem az a vállalkozás, amelyiknek az adószámát a bejelentést megelőző két éven belül törölte vagy jogerősen felfüggesztette az adóhatóság. A tavalyi évben igencsak belehúzott az adóhatóság a 2006 decembere óta hatályos szankció alkalmazásába: összesen 78 ezer cég adószámát függesztette fel a 2010. évi 37 ezer után.
Azoknak a vállalkozásoknak még lehet esélyük, hogy éljenek a kedvező adózási lehetőségekkel, amelyeknek az adószámát arra hivatkozva függesztette fel a NAV, hogy senkit nem találtak a székhelyén az ellenőrök. A határozatokban azt állítja az adóhatóság, hogy hitelt érdemlően bizonyítást nyert, az adózó a székhelyén nem található. A tapasztalatok alapján azonban kijelenthető, hogy a bizonyítékok igencsak foghíjasak – állítja Angyal József okleveles adószakértő. Egy adószám felfüggesztéséhez elég volt, ha a revizorok csengetésére nem jött ki senki, vagy a cégtáblát nem látta kihelyezve a revizor.
Nem elég azonban azt állítani, hogy két revizor a helyszínen azt tapasztalta, nincs kint a vállalkozás cégtáblája, vagy akár egy lakó azt állította, tudomása szerint az adott címen semmilyen vállalkozás nem működik. Teljesen szabálytalanul járnak el a revizorok, ha nem bizonyítják két hatósági tanúval, hogy a vállalkozás valóban nem található a megjelölt székhelyen – magyarázza az adószakértő.
Angyal József tapasztalatai szerint nagyon sok kisvállalkozásnak a simulékonysága miatt kell majd azzal vezekelnie, hogy nem választhatja a minden egyéb adózási formánál kedvezőbb katát vagy a kivát. Nemrégiben fordult elő vele, hogy egy vállalkozás megbízta, készítsen el egy fellebbezést az adószáma felfüggesztéséről szóló határozattal szemben, a NAV eljárása ugyanis több ponton ellentétes volt az adózás rendjéről szóló törvénnyel.

A fellebbezés benyújtása után felhívta valaki, aki az adóhatóság ügyintézőjeként mutatkozott be, és arra próbálta rávenni, vonják vissza a fellebbezést, helyette nyújtsanak be kérelmet az adószám felfüggesztésének megszüntetésére. Az adószakértő nem tett eleget a kérésnek, az elsőfokú adóhatóság pedig helyt adott a fellebbezésnek, és saját hatáskörben visszavonta a határozatot.
Ha viszont engedett volna a NAV-nak, akkor az érintett vállalkozás nem választhatta volna jövő évtől az újfajta kisadókat. A felfüggesztésről szóló határozat ugyanis jogerőre emelkedett volna, az pedig már nem számítana, hogy később kérelemre újra aktiválta volna az adószámot a hatóság.
Az adószakértő szerint érdemes sürgősen felügyeleti intézkedés iránti kérelmet benyújtaniuk azoknak a vállalkozásoknak, amelyek jövőre valamelyik kedvező kisadózási formát szeretnék választani, és korábban arra hivatkozva függesztette fel az adóhatóság az adószámukat, hogy “hitelt érdemlően bizonyítást nyert, az adózó székhelyén nem található”. Azok az adózók kérhetnek felügyeleti eljárást az adóhatóságtól, amelyek korábban tudomásul vették a NAV határozatát, és nem támadták azt meg bíróság előtt.

Az adóhatóságnak 30 napja van arra, hogy elbírálja a kérelmeket. Különösen fontos sietniük azoknak a cégeknek, amelyek a kisvállalati adózást szeretnék választani, azt ugyanis a jövő évre vonatkozóan legkésőbb december 20-ig kell megtenniük. A katát választókat nem hajtja annyira az idő, hiszen a tételes adózást akár év közben is bármikor lehet választani. A kérelmet adótanácsadóval vagy okleveles adószakértővel ellen kell jegyeztetni.

 Forrás: 2012. október 25. Pénzcentrum.hu

The post Itt a mentőöv több ezer vállalkozásnak: mégsem úszik el a kisadózás? appeared first on Számárk Kft..

Noha a parlament előtt fekvő koncepció egyes részelemei a tervezet társadalmi és parlamenti vitája során még változhatnak, az – a kedvezőbb adókulcs mellett – alapvetően két koncepcionális eltérést tartalmaz a jelenlegi általános szabályokhoz képest:

1. Az adó a munkajövedelmekre és a tőkenyereségre együttesen, egységes mértékben kerül kivetésre

2. A nyereség alapvetően pénzforgalmi szemléletben kerül meghatározásra

Az első pont a társaságoknál megszűnteti a tőkejövedelmek munkajövedelmekhez képest preferált adóztatását. Ezzel a munkáltatók által fizetett adóterhek lényegében elszakadnak a munkabértől. Ez a megoldás ugyanis a teljes, a vállalat által megtermelt jövedelmet egységesen adóztatja – függetlenül attól, hogy a munkáltató annak mekkora részét fordítja a munkavállalói javadalmazására, vagy akár új munkavállalók felvételére (ld. a mellékelt táblázatot).

A második pont eközben – amellett, hogy jobban figyelembe veszi a vállalat aktuális likviditási helyzetét – alapvetően az érintett vállalkozások növekedési potenciálját hivatott erősíteni. Ennek magyarázatát azonban nem árt kissé távolabbról indítani.

A duális adórendszerek logikája

A jövedelemadó-rendszerek problémája, hogy a befektetett jövedelmeket súlyosabban terhelik az elfogyasztottnál. A befektetéseink – ideális esetben – már eleve az adózott jövedelmekből származnak, amelyek hozamát a rendszer attól függetlenül is újra és újra megadóztatja, hogy azt visszaforgatják-e újabb befektetésekbe; így az adóteher az idők során halmozódik. Ezáltal ezek az adók kimondottan ellenösztönzői a megtakarításnak és így a tőke felhalmozásán alapuló fejlődésnek is.

A fenti problémát számos országban, köztük Magyarországon duális adórendszerekkel próbálják mérsékelni. Ezek lényege, hogy a tőkejövedelmeket a munkajövedelmeknél kedvezőbb kulcsok mellett adóztatják. Ez azonban – amellett, hogy csupán félmegoldás – számos további, csupán jelentős adminisztrációval kezelhető problémát teremt.

Ugyanis a tőke- és a munkajövedelmek elméletben valóban jól elkülöníthetőek, azonban a valóságban már nem válnak el határozottan egymástól. Ez a probléma a leglátványosabban a legkisebb vállalkozások esetében jelentkezik: ugyan, mi alapján volna felosztható mondjuk egy taxisofőr bevételének saját befektetéséből származtatott (praktikusan az autójának) és a munkájának köszönhető részre? Talán kevésbé látványosan, de jelen van a probléma a nagyobb vállalatoknál is: erre leginkább a béralkuk során elhangzó érvek szolgáltatnak bizonyságot.

A fenti nehézségek nem csupán adminisztratív igazságtalanságokra, de számos visszaélésre is vezetnek, ezért a tőkejövedelmek kedvezményezett adóztatása sok esetben rosszul célzott, azaz az eredetileg tervezett hatás elérésére sem alkalmas.

A pénzforgalmi adózás

A gordiuszi csomó kioldását kínálja ezzel szemben az adózás pénzforgalmi megközelítése. Ez a megoldás – bár az elméletben igencsak kedvelt – a valóságban nem túl elterjedt, amit különösen az átállással kapcsolatos nehézségek okoznak.

A megközelítés lényege, hogy nem a jövedelem forrására, hanem annak felhasználására koncentrál; azaz nem attól teszi függővé a jövedelem kedvezményesebb adóztatását, hogy mi volt annak a forrása (tőke), hanem attól, hogy mire kerül felhasználásra (beruházás, befektetés).

Egy pénzforgalmi szemléletű nyereségadó alapja egyszerűen a vállalat bevételeinek és kiadásainak különbségeként, vagy kicsit más megközelítésében – mint a leendő magyar kisvállalati adó esetében – alapvetően a vállalat pénzeszközeinek és pénzügyi vagyonának növekedéseként adódik (ide értve természetesen a vállalkozásból kivont pénzeszközöket is).

A jelenlegi, számviteli eredmény alapján számított adóalap a fentitől leginkább abban különbözik, hogy az a vállalakozás vagyonának változásán alapul. Így, ha egy kiadás a vállalkozás vagyonának (pl. gépeinek, készleteinek) növelését szolgálja, az az adóalapot az adózás jelenlegi rendszerében nem csökkenti; erre csupán a vagyon csökkenésével (azaz a gépek amortizációjával, vagy a készlet felhasználásával) van lehetőség. A pénzforgalmi szemléletű adóalap ugyanakkor mindezek levonását azonnal lehetővé teszi.

Egy ilyen pénzforgalmi adóalap egy „megállapodott” vállalat esetében egyes tételek időzítésében ugyan eltér a nyereségadóétól, de mértékében igen hasonló ahhoz. (Itt további előnyt jelenthet, hogy számos elemében egyszerűbb az eddig létező adónemeknél, illetve hogy jobban igazodik a vállalat likviditási helyzetéhez.)

Egy dinamikusan növekvő vállalat esetében viszont már kifejezetten szembetűnő a különbség: itt a vállalkozás (reál eszközökbe fektetett) vagyonának növelésébe visszaforgatott jövedelem csökkenti az adó alapját. Más szóval, adókötelezettség csupán a beruházások megtérülését követően keletkezik.

Rugalmas korlátok

A költségvetési korlátok és a kisvállalkozói körre jellemző munkaerőintenzitás mértéke miatt a kisvállalati adó 2013-ban csak a 25 fő és az 500 millió Ft árbevétel, illetve mérlegfőösszeg alatti vállalkozások számára lesz választható. A szabályozás nagy figyelmet fordít arra is, hogy az érintett vállalakozások növekedését minél kevésbé gátolja.

Ezt a célt szolgálja például, hogy az adózási forma esetében a foglalkoztatottak 25 fős létszámkorlátja csupán belépési feltételként szerepel; a vállalkozások mindaddig alkalmazhatják az adózási formát, amíg a foglalkoztatottjaik létszáma meg nem haladja az 50 főt.

A kisvállalkozási adó koncepciójáról tehát elmondhatjuk, hogy a tőke- és a munkajövedelmek egységes adóztatásának megteremtésével jelentős elmozdulást jelent egy foglalkoztatás-barát adórendszer irányába, továbbá a korábbiaknál jobban célzott, egyszerűbb keretrendszert alakít ki a dinamikus növekedésre képes kisvállalatok versenyképességének javítása érdekében.

Forrás: kormany.hu

The post Kisvállalati adózás koncepciója appeared first on Számárk Kft..