A hazai vállalatok összes pénzintézeti hitelállományának immár több mint hatoda 90 napon túl lejárt tartozást takar. Az Opten legutóbbi jelentése szerint tetőzött a felszámolási hullám. Ezek az adatok is világosan jelzik, hogy a pénzügyi válság egyik elsődleges hatásaként jelentkező likviditási problémák milyen széles kört érintenek. A hitelek restrukturálásával és ezzel egyidejűleg a működés megfelelő racionalizálásával az esetek többségében elkerülhető lenne a csődeljárás, felszámolás. Ez nem csupán a hitelezők, de minden érintett számára lényegesen kedvezőbb megoldás. Az egyetlen, amely nem rombolja a működőképes cégek kilátásait. De hogyan is zajlik a restrukturálás? A főbb szempontokat mutatja be a BDO Magyarország alábbi elemzése.

A PSZÁF adatai szerint Magyarországon folyamatosan és nagy mértékben romlik a vállalatok hiteltörlesztési fegyelme: míg a 90 napon túli hátralékok teljes hitelállományra vetített aránya tavaly félévkor 12,9 százalék volt, az év végére elérte a 14,4 százalékot, idén júniusra pedig már a 17,6 százalékos szinten állt. Időben történő beavatkozás nélkül az eladósodott vállalatok jelentős része kilátástalan finanszírozási helyzetbe kerül, többségükre végül csődeljárás, felszámolás vár.

Eközben az Opten is közzétette harmadik negyedéves jelentését, amely szerint az idei első három negyedévben tetőzött a cégfelszámolási hullám: havi kétezer ilyen eljárás indult, 22 százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában.

„Főleg akkor jelent számottevő veszteséget egy cég felszámolása, ha egyébként kedvező piaci pozícióval, eladható termék- és szolgáltatáskörrel rendelkezik, hiszen ezek az értékek (a kapcsolódó, nehezen számszerűsíthető elemekkel együtt, mint például kapcsolatok, márkanevek, menedzsment, stb) a felszámolás során többnyire visszavonhatatlanul elvesznek – magyarázza Huth Gabriella, a BDO pénzügyi tanácsadási üzletágának partnere. A felszámolás során így gyakran csak az eredeti cégérték töredékét, sokszor alig 5-10 százalékát sikerül a hitelezők és a tulajdonosok számára megmenteni.”

A hitelezők számára számos egyéb lehetséges megoldás is rendelkezésre áll, amelyek megtérülése jóval kedvezőbb, mint a felszámolás megindítása:

A választható megoldás függ a bank pozíciójától az adott ügyletben, azaz a biztosítéki rendszerének erősségétől és érvényesíthetőségétől, az ügyfél piaci pozíciójától, ügyfélkapcsolat minőségétől, a hitel összegétől. Függ továbbá a restrukturálás után fenntartható működés esélyétől, a várható veszteség mértékétől. És végül ne feledkezzünk meg az időtényezőről sem, hiszen a választás szabadságát jelentősen befolyásolja, hogy a szóba jöhető alternatívák időben hogyan valósíthatóak meg, azaz mennyire „égető” a helyzet.

Amennyiben a fizetési problémákkal küzdő cég egyébként rendelkezik piacokkal, reális üzleti terv alapján képes tartozásait, vagy legalább azok meghatározó részét kitermelni, és az érdekelt felek készek a megállapodásra – ami gyakran egyik oldalról a biztosítéki rendszer további erősítését, a másik oldalról a követelések egy részének leírását is jelentheti −, a restrukturálás jelenti a legésszerűbb, hosszú távon minden szereplő számára nyertes pozíciót eredményező kezelési módot. Annál is inkább, mert a többi megoldás mindenképpen enyhébb-súlyosabb rombolással jár a cég működésére nézve.

A restrukturálás természetesen nem csupán a hitelkonstrukció átdolgozását jelenti: jogi-üzleti-gazdasági problémák komplex kezelését követeli meg, amely a társaság alapos átvilágításától új üzleti terv kidolgozásán keresztül a folyamatos kontrolling rendszer kialakításáig terjed. A komplex megközelítést az érintett szereplők széles köre is indokolja, hiszen nem csupán a tulajdonosok és a bankok, de többek között az ügyfelek, az alkalmazottak (menedzsment és munkavállalók), önkormányzatok és egyéb állami szereplők is közvetlen érintettjei a folyamatnak.

„A komplex problémakezelés és a szereplők érdekeinek harmonizálása jelentős erőfeszítést és speciális megközelítést igényel, ezért a restrukturálás folyamatába az esetek jelentős részében nem csupán külső tanácsadót, hanem a konkrét intézkedések végrehajtásáért felelős interim menedzsert is bevonnak a hitelintézetek” – folytatja a BDO szakembere.

A külső szakembereknek az objektivitás és függetlenség biztosítása mellett jelentős szerepe van az egyes szereplők közti bizalom helyreállítása terén is: a bank és az ügyfél kölcsönös elkötelezettsége nélkül ugyanis egy ilyen folyamat eleve kudarcra volna ítélve. Fontos, hogy időben történjen a külső szakember beléptetése, ne csak akkor, amikor már valóban fizetési nehézségek vannak. Ha időben vagyunk, akkor van lehetőség a kialakult cash-flow problémák kezelésére és ezzel párhuzamosan a bizalom helyreállítására.

Forrás: MTI 2012. november 15.

The post Egyre több cég kerül végzetes adósságspirálba appeared first on Számárk Kft..